Katalán szerelem! Cesc Fabregas történet. #1

A mai napon ünnepli születésnapját Cesc Fabregas az FC Barcelona sztár focistája, így hát ezzel a novellával szeretnék nektek kedveskedni, Cesc-nek pedig boldog szülinapot kívánni! ♥

Katalán szerelem!

Szereplők: Larissa Gonzalez, Cesc Fabregas, 

Mellékszereplők: Gerard Piqué, Xavi Hernandez, Shakira.

-Te komolyan megcsaltál a legjobb barátnömmel? Komolyan GERARD!-üvöltöttem torkom szakadtából. Nem hiszem el, hogy ez is pont velem történik meg. Mikor én azt hittem minden szép és jó köztünk. De úgy látszik tévednem kellett. És Shai. Komolyan ezt nem néztem volna ki belőle. Elvégre 10 éve ismerjük egymást! És ezek után képes lefeküdni az én pasimmal? Hát remek legjobb barátnőm van mit ne mondjak.
-Sajnálom Larissa!-hajtotta le a fejét.
-Tudod egy sajnálom, ide kurva kevés!-nevettem fel gúnyosan-Azt hittem te más vagy Gerard. De ismét tévednem kellett!-töröltem le az arcomat eláztató könnyeket.
-Larissa kérlek nem mond ezt!-fogta meg a kezem, de én azonnal ellöktem magamtól. Undorodom ettől a férfitól-Hidd el ha visszacsinálhatnám megtenném. De nem tudom!-rázta a fejét.
-Ócska duma! Szerintem az lesz a legjobb ha mi most elfelejtjük egymást!-szögeztem le.
-Kérlek nem mond ezt!-nézett rám kétségbe esetten.
-Ne keress soha, mondom SOHA többet. Nem vagyok sem rád sem Shakirára kíváncsi! Legyetek boldogok!-mondtam majd a már összepakolt holmijaimmal léptem ki a házból, hogy egy új életet kezdjek. Ami reméljük sokkal jobb lesz mint ez.

○6 hónap múlva○

Sietős léptekkel közelítettem meg a kávézót majd ahogy beléptem szememmel a megfelelő ember kezdtem el keresni. Miután megtaláltam odasétáltam az asztalhoz majd helyet foglaltam vele szembe.
-Miért akartál találkozni?-vágtam rögtön a dolgok közepébe. 
-Én is örülök neked drága Larissa!-mosolygott rám.
-Most vagy elmondod miért hívtál ide drága Fabregas vagy azonnal elmegyek!-eresztettem meg felé egy gúnyos mosolyt.
-Igazából csak érdeklődni szerettem volna, hogy vagy!-folytatta tovább a mellébeszélést. Szó nélkül pattantam fel a helyemről majd indultam el a kávézó kijáratához. Épp, hogy kiléptem a napsütésbe egy kar rántott egyet rajtam.
-Miféle hülyeséget akarsz még kérdezni?-pillantottam fel Fabregasra.
-Azért jöttem, hogy elmondjak neked valamit!-sóhajtott fel. Csak bólintottam jelezvén, hogy mondja már mert nekem nincs erre időm-Azt hiszem jobb ha tőlem tudod meg és nem az újságokból!-vakarta a fejét a Barca játékosa.
-Fabregas ha nem bököd ki most azonnal én tényleg itt hagylak!-jelentettem ki.
-Jó oké. Shakira terhes!-szemeim a kétszeresére tágultak ereimben még a vér is megfagyott. A szavak visz hangoztak a fülemben úgy éreztem magam mint egy ócska filmben-Lara jól vagy?-szorította meg egy kicsit erősebben a kezem Cesc-Olyan sápadt lettél mint a fal! Ülj le!-húzott maga után majd pár másodperccel később már az egyik padon ültem és még mindig csak magam elé bámultam.
-Ez...-nyeltem egy nagyot-Fantasztikus!-próbáltam egy mosolyt összehozni, de az egyel talán nem sikerült. Próbáltam leplezni azt, hogy ez igazából mennyire is fáj nekem. Amikor még együtt voltam Gerard-al akkor nekem azt mondta még jó pár évig nem szeretne gyereket. Erre most tessék a legjobb barátnőmmel összefekszik egyszer és hopp ott a gyerek minden happy csak én vagyok éppen deppy.
-Én sajnálom!-fogta meg a kezeimet Cesc.
-Ugyan nincs mit sajnálnod ezen!-ráztam meg  a fejem-Úgy látszik bennem nem volt meg az ami Shakirában!-gördült le egy könnycsepp az arcomról. Lehajtottam a fejem éreztem. hogy nagyon közel állok a kiboruláshoz. Cesc mint jó barát szorosan magához ölelt és megnyugtató szavakat suttogott a fülembe. Csak Ő és a barátsága maradt nekem. Semmi más. Ha Ő nem lenne talán most én is a szobám falai közt sírnék és azon rágódnék vajon miért vertek át ennyire?

○3 héttel később○

Kicsit még fájó szívvel, de mondhatom azt, hogy igen sikerült túllépnem Gerard-on. És ezt az egészet Cesc-nek köszönhetem. Ebben az elmúlt 3 hétben mindig velem volt. Felvidított ha szomorú voltam és ha boldog voltam akkor pedig elérte azt, hogy még boldogabb legyek. Imádom ezt a srácot. A vonzerejével még arra is rá tudott venni, hogy menjek el az egyik meccsükre. Először bevallom rögtön nemet mondtam, de miután vagy százszor kérlelt végül beadtam a derekam. A Barcelona a mai napon a Mallorca-t fogadja Cesc pedig a kezdőben van csak úgy mint Gerard. Az egyik dísz páholyban ülve én tökéletes rálátást nyerek az összes játékosra, de Ők nem nagyon láthatnak engem. Kivéve persze Cesc-t aki amint kiért a gyepre szemeivel rögtön engem keresett. Elmosolyodtam majd intettem neki Ő pedig csak mosolygott. A meccs kezdetét vette. A Barcelona mint mindig most is remekül játszott és a katalánok Messi nélkül is gólt tudtak szerezni. Méghozzá Cesc révén. Hatalmas mosollyal az arcomon figyeltem a játékosra ki szinte kicsattant az örömtől. Pillantásunk ismét találkozott. Az a mosoly ami arcán bujkált attól szinte elolvadtam. Az arcom vörösbe borult és inkább a farmeromat kezdtem el nézegetni.  Cesc után Alexis is betalált majd utána ismét Cesc vette be a kaput. A szünetben meglepetésemre megjelent a páholyban. Haja nedves volt az izzadtság miatt, szeme különösen csillogott arcán pedig hatalmas mosoly foglalt helyet.
-Gratulálok a két gólhoz!-öleltem meg. Kicsit talán az átlagosnál tovább öleltük egymást, de szerintem ezt egyikünk sem bánta.
-Ez a te érdemed is!-suttogta a fülembe. Arcom ismét vörösre váltott és inkább Cesc nyakába fúrtam a fejem.
-Ne csináld már ezt!-mosolyogtam.
-Mit?-tolt el egy kicsit magától. Elvesztem gyönyörű szemeiben így csak pár másodperc után tudtam választ adni a kérdésére.
-Ezt!-kezdtem el mutogatni.
-Nem értem miről beszélsz!-nevetett fel. Játékosan belebokszoltam a vállába majd arcom ismét a nyakába temettem.
-Cesc!-jött be valaki egészen pontosan Xavi-Opsz! Én nem akartam semmit megzavarni!-tette fel védekezésképp a kezét.
-Nem zavartál meg semmit!-nevettem fel majd a közép pályáshoz sétáltam és Őt is megöleltem.
-Ezer éve nem láttalak te lány!-borzolta össze a hajam mire tőlem kapott egy szúrós pillantást-De látom Cesc meg tudott győzni, hogy visszatérj hozzánk!-húzogatta a szemöldökét Elég félelmetes látvány volt.
-Mire akarsz ezzel kilyukadni?-szűkítettem össze a szemem.
-Semmire nem akar!-vágott közbe Cesc-Mi megyünk!-tolta kifelé Xavi-t majd mielőtt letűnt volna még visszaszaladt adni egy cuppanós puszit. Nevetve ültem vissza a helyemre és vártam a folytatást. Alig kezdődött el a meccs Cesc ismét bevette az ellenfél hálóját. Nagyon büszke voltam erre a spanyol srácra. A harmadik gólja után nem sokkal később Tito Vilanova lehozta a pályáról majd Ő egyenesen hozzám jött. Ismét kapott Tőlem egy hosszú ölelést. 
-Remek és én most hova üljek?-háborodtam fel mikor elfoglalta a helyemet.
-Az ölembe!-vigyorgott majd megfogta a kezem és berántott az ölébe. Nevetve helyeztem magam kényelembe majd ismét a meccsre koncentráltam. 1 év kihagyás után visszatért kedvenc játékosom Eric Abidal. Ahogy csak tudtam tapsoltam a közönséggel együtt. Cesc csak mosolyogva figyelte minden mozdulatomat.
-Szakítottam Daniella-val!-szólalt meg váratlanul. Azonnal rákaptam a tekintetem és hatalmas kidülledt szemekkel figyeltem.
-Mi? De miért?-ráztam meg a fejem.
-Mert rájöttem, hogy nem szeretem!
-Hát...oké!-bólintottam majd inkább visszafordultam, hogy a meccset nézhessem tovább. Azonban gondolataim csakis Cesc  körül jártak.
-Jössz?-nyújtotta felém a kezét a meccs vége után. Aprót bólintottam és kicsit bátortalanul, de megfogtam a kezét és követtem Őt.
-Cesc szerintem nem lenne jó ötlet bemennem oda!-böktem a fejemmel az öltöző ajtajára.
-Muszáj velem jönnöd!-jelentette ki majd behúzott a szobába. Minden szem pár azonnal ránk szegeződött majd a kezdeti sokk után mindenki odajött hozzám megölelgetni. Kivéve Gerard-ot. Cesc kimentve a tömegből a szekrényéhez húzott majd megkérte Ini-t, hogy készítsen rólunk pár képet. Persze a későbbi képekhez csatlakoztak hozzánk a többiek is még Gerard is.
-És akkor ti most együtt vagytok?-tett fel egy számomra igen meglepő kérdést David Villa. Cesc-el egymásra néztünk majd Ő odajött hozzám.
-Beszéljünk négy szemközt rendben?-pillantott rám majd egy sokkal nyugalmasabb helyre mentünk-Szerintem meg kéne próbálnunk!-mondta én meg csak néztem rá mint borjú az új kapura. Úgy 2 percig tarthatott mire eljutott a tudatomig minden ami az elmúlt percekben történt.
-Cesc én...-dadogtam össze meg vissza.
-Te nem akarod igaz?-sóhajtott fel.
-Nem erről van szó!-ráztam meg a fejem-Csak nem tudom, hogy képes vagyok-e belevágni egy új kapcsolatba. Félek!-hajtottam le a fejem.
-Mitől?-nyúlt állam alá, hogy felemelhesse a fejem.
-Attól, hogy nem leszek elég jó neked!-vallottam be.
-Ne beszélj hülyeségeket!-emelte fel egy kicsit a hangját-Nálad tökéletesebb lány keresve se találnék!-mosolygott rám. Én is elmosolyodtam majd közelebb léptem hozzá. Átkarolta a derekamat majd ajkaink közt lévő távolságot megszüntetve egy lágy csókot kaptam Tőle. Talán mondhatom azt ez volt életem legjobb csókja.
-Akkor megpróbáljuk együtt?-tette fel a kérdést. Aprót bólintottam majd ismét kaptam Tőle egy csókot. 

○3 hónappal később○

Gerard és Shakira fia megszületett, én pedig elmondhatom, hogy azzal az emberrel élek együtt akit tényleg szeretek. A viszonyom a Piqué családdal nem változott. A köszönésnél tovább nem jutunk. Cesc nem erőlteti a dolgokat ezért hálás is vagyok neki. Kezemet gömbölyödő hasamra simítom. Nos igen terhes vagyok. 1 hónappal ezelőtt tudtuk meg, hogy egy élet növekedik bennem. Cesc oda-meg vissza volt az örömtől és ez velem sem volt másképp. Mindketten izgatottan várjuk a kisgyermek érkezését amely szerintem lány lesz Cesc szerint pedig fiú. Majd meglátjuk melyikőnknek lesz igaza. A kisgyermek érkezése előtt még késő nyáron megtartottuk az esküvőt. Csak a barátok és család tagok voltak jelen, de ez így volt tökéletes. A nászutunk 2 hétről 4 hétre növekedett Cesc jóvoltából. Persze egyikünk sem bánta, hogy kicsit több időt tölthetünk együtt.

○2 évvel később○

-Nézd! Ott van apa!-mutattam az épp pályára lépő focistára-Integess neki!-fogtam meg a kis kezét majd együtt integettünk apunak aki hatalmas mosollyal az arcán intett vissza nekünk.
-Anya!-fordult felém Lia.
-Mondjad kicsim!-tűrtem hátra göndör fürtjeit.
-Apa miért csak most lépett pályára?-pislogott nagyokat.
-Mert Tito bácsi most érezte úgy, hogy apunak be kell állni!-feleltem kérdésére. Lia bólintott majd szemével ismét apját kezdte keresni. A meccs vége fele két kislányommal együtt elindultunk a kispadok felé. Lia már rutinosan mozgott így Ő jóval előbb leért a srácokhoz mint én és Ninna.
-Fabregas család!-ölelt meg minket Xavi-Szia Ninna!-simogatta meg kislányom fejét mire Ő nevetve nyújtotta Xavi irányába kis kezeit.
-Átveszed?-pillantottam a közép pályásra.
-Hát persze!-vigyorgott majd átvette Tőlem az alig 8 hónapos Ninna-t. Leültem Lia és Ini közé majd innen vártuk mindannyian, hogy a meccsnek vége legyen. Amint ez megtörtént nagy nehezen, de összeszedtem Ninna-t és Lia-t is és így együtt indultunk meg a pályára apához. Lia előreszaladva ugrott Cesc nyakába én pedig már-már futólépésben közeledtem hozzájuk. Amint odaértünk mindannyiunkat megölelt majd adott egy csókot és átvette Tőlem a kis Ninna-t. Lia eközben valahol Ini és Xavi közt kevergett a két játékos meg nevetve játszadozott vele. Jót nevettem rajtuk majd átölelve Cesc-t sétáltunk el Lia-ért.
-Szeretlek!-fordult felém életem szerelme.
-Én is!-mosolyogtam majd váltottunk egy hosszú szenvedélyes csókot.